Van valami amit a régiek máshogy csináltak mint mi. Valamiért ők fel tudtak kelni korán én meg nem. Ők sosem cserélték fel az éjszakát a nappallal, én meg igen. Nem tudom miért, de néha alig várom, hogy lemenjen a Nap - mert az éjszaka csak az enyém. Olyankor nincs senki más. Semmi. Üres. Azt csinálhatok amit akarok. Előfordult, hogy azt vettem észre, hogy hajnalodik, s csak akkor hagytam abba a dolgokat: kel fel a Nap, ideje aludni. És ezen nem csak a hajnalig tartó gépezést értem. Persze ez a leggyakoribb. Úgy érzem: éjszaka vagyok elememben.
Azt hiszem korunk embere elfelejtette, hogy miért is félünk a sötéttől.
