Az élet nem egyszerű. Persze ki mondta, hogy az lesz? Sírással kezdődik mindenkinek...
Ott van például az önmegvalósítás problémája. Mindenki küzd azzal, hogy hogyan juttassa érvényre önmagát és akaratát. Aztán kitalálja, hogy kell maga mellé egy nő, vagy egy férfi. No de mi is volna a párkapcsolat alapja? A kompromisszum. Hogy képes vagyok engedni bizonyos dolgokból a másik javára - s ugyanezt ő is megteszi felénk. Kérdem én: mehet-e ez az önmegvalósítás rovására? A válaszom: igen. Csak annak a rovására mehet.
Azt mondják, hogy minden kapcsolatban van egy főnök. Legyen az férfi vagy nő. Mindegy. MINDIG van alá- és fölérendeltségi viszony. Nincs kivétel. Akkor hol itt az egyenjogúság? Sehol. Ki beszél itt egyenjogúságról? Ugyan már... mondjon már nekem a történelemben olyan példát, hogy valakik egyenjogúak voltak... hogy nem volt köztük egy fikarcnyi különbség sem. Nem létezik ilyen. Különösen ha nőről és férfiről van szó.
Saját magamon veszem észre, hogy mennyire rabul tud ejteni egy nő. Hogy mennyi mindent képes vagyok feladni önmagamból az ő javára. Hogy mennyire nem áll összhangban az amit én szeretnék és az amit a másik akar. És hogy ennek ellenére milyen idiótán tudok bólogatni, mikor pedig egyértelmű "nem" motoszkál a fejemben. Pedig nem vagyok egy gyenge jellem. De van egy érzés, amit nem tudok igazán megmagyarázni: minden kapcsolatból, mikor kiléptem, elfogott egy olyasfajta szabadságérzet... egy olyan jóleső, könnyed érzés... mintha tonnákat emelnének le a vállamról. EZ az amiről beszélek. Egy kapcsolatban nem tudod megvalósítani önmagad. Soha. Akkor sem, ha irányító vagy. Mert mindig ott a másik. Akire figyelni kell. Különben tovább áll. Szerelem? Ugyan. A szerelem vak. De én látok. A szerelem valami olyan állapot, melynek során egész valódat odaadod a másiknak: mert azt akarod neki adni, ami a számodra a legfontosabb. Buta dolog. Kifacsarja, visszadobja. Persze ha viszont szeretnek... ugyan. Egy kapcsolatban valaki mindig jobban szereti a másikat. S az aki jobban szeret, odadobja önmagát: alattvaló lesz. Az aki pedig kevésbé erős szálakat táplál: irányító. Mert neki nem olyan fontos az egész. Hol is van hát az egyenjogúság? Az önmegvalósítás? Az igaz szerelem?
Sehol.Sehol.Sehol.
